Zaminapló

2011-11-28 00:13:12

ELKÖLTÖZTÜNK!!!

 Ezt a blogot most és itt nem folytatjuk, a

kisslzalan.blogspot.com

címre költöztünk! 

Tovább »

Címkék:

2011-10-31 23:16:41

3 éves

 A harmadik szülinap is elérkezett... szinte hihetetlen... hiszen most született! :) 

Kész kis emberke lett belőle, aki folyton pörög-forog, egyetlen elvesztegetni való perce sincsen. Fut, rohan, éli és birtokolja lakásunkat. Nincs ideje enni, nincs ideje megállni és ez szó szerint értendő. Még a wc-n ülni sem ér rá, egyetlen pillanatra berohan, elintézi a dolgát és szinte még nem is végzett, de már rohan is onnan ki. 

Megfertőzte a számítógép, kedvenc játéka az Angry Birds. Eddig apját zaklatta, helyesebben már kitúrta a helyéről, de a múlt héten átköltöztettem a Tomi szobájába. Most egy kis nyugi van Apának, de persze azt nem lehet tudni, hogy meddig lesz így. Apa nem túl határozott vele, egy picit a "fejére nőt" a kölyök. Időnként belefolytam a vitáikba, de azt gondolom, hogy ezt kettőjüknek kell "lejátszani". Nem tartom sem helyesnek, sem célravezetőnek, ha én tiltom meg neki azt, amit az apja nem. :) 

A Tominál X-BOX is van, (nem mintha nem volna elég a PC), így már autó versenyezni is elkezdett. Rohamosan fejlődik egér és joystick kezelés terén... Először bonyolult volt neki több tevékenységet egyszerre végezni, mint pl. nyomd le a jobb egérgombot, tartsd lenyomva, miközben húzod az egeret, de 2-3 nap alatt ráérzett és óráról órára látható volt a fejlődése. Már nemcsak a csúzlit tudja kihúzni megfelelő erővel, de azt is tudja, hogy hogyan kell a szöget belőnie, ahhoz, hogy madarakkal malacot tudjon lőni. Bámulatos ügyességgel és gyorsasággal oldja meg a pályákat. 

A joystick még bonyolultabb számára, mert ott mindkét kezét kell használnia. Jobb kezével tudja előre, bal kezével hátra irányítani az autót, és szintén a bal kezével  egy másik gombbal pedig kormányozni. 2-3 nap alatt nagyon látványos a fejlődése, már úton tudja tartani az autót, talán már a pályán is ment végig. Most leginkább ez a két játék a legkedvesebb elfoglaltsága, de van még egy szenvedélye: a labda.

Fáradhatatlanul futkos utána, minden nap be kell iktatni egy kis focizást az udvaron, mert ha véletlenül elmaradna, akkor este 9-kor jön rá a lakásban fel és alá rohangálás a labda után. Még a vacsoráját is futás közben fogyasztja el, nem lehet nyugalomra kényszeríteni. 

 

A beszéde nem tiszta, de mindent mond, folyton fecseg, egész nap be nem áll a szája. Minden érdekli és mindenre kíváncsi. Segítőkész, bármiben a segítségünkre van, leginkább kérés nélkül. Segít virágokat locsolni, kutyát itatni, húst panírozni, ruhákat mosógépbe tenni, söprögetni, stb. Ha kifogyott a tányérja, vagy a pohara, kérés nélkül a mosogatóba teszi őket. Este önállóan vetkőzik és ruháját kérés nélkül viszi a szennyesbe. Amikor ruhákat teregetek és észreveszi, hogy leesett egy csipesz, azonnal ott terem, felveszi. Kiszedi a mosógépből a kimosott ruhákat a ruháskosárba. Folyton rajtuk csüng, kizárólag ott szeret tartózkodni, ahol mi is vagyunk. Ha a konyhában teszek-veszek, akkor hamar odakerülnek valahogyan az autók és mire észbe kapok, már az asztalon mennek körbe-körbe. Ha kimegyek az udvarra, jönni akar, ha a fürdőben vagyok, akkor ott "lábatlankodik". Igazi kis "csimpimajom" . :)  Szoktuk így szólítani, mert kedves játéka, amikor állunk, ráül a lábfejünkre, árkarolja a lábunkat és így kell vele lépkednünk. Csimpimajomkodik. :) 


A szülinapi ünnepséget a szokásos módon és a szokott vendégekkel tartottuk. Hidegtálakat készítettem, a torta pedig kamion volt. Sárga fülkével és piros ponyvával. Ez a kedvenc kamionja, ezért készült ilyen. Nagyon édes volt, lassan bontotta szét. A lámpáit kezdte leeszegetni, szépen egyesével... :)  Azt hittem megzabálom. :D 

 

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA KISFIAM!!! 

 

Tovább »

Címkék:

2011-09-14 22:29:55

Hol is tartunk?

 Régen készült bejegyzés a naplóba. Ennek az az oka, hogy nagyon elfoglaltak voltunk, sok-sok programunk volt, folyton mentünk valahová, így a napló egy kicsit háttérbe szorult.


A fejlődése már nem is kíván napi, esetleg heti bejegyzés, hiszen így 3 év körül már nem olyan látványos és nem annyira gyors ütemben történik. A szókincse határozottan gyarapodik, de továbbra is "tolmács" kell hozzá. Sokat beszél, nagy hangerővel, nagy lendülettel, hatalmas testmozdulatokkal. Ha Ő nem akarja, akkor nem nagyon lehet mellette szóhoz jutni. :)  Erős egyéniség, akaratos jellem és egy kicsit (?) hisztis is. 
A pelenkát már régen elfelejtettük, egyetlen baleset fordult elő, Horvátországban a második éjszaka. Talán túl fáradt volt, de az is lehet, hogy mi nem figyeltünk oda rá kellően, este lefekvés előtt ivott sokat és nem pisilt fürdés előtt... Végülis mindegy, ennél nagyobb probléma ne legyen.
A játékai tekintetében irigy, a nála fiatalabb gyermekeknek nem adja oda, valójában nem is keresi a társaságukat, viszont a nagyobb gyerkőcökön csüng. Megszólít bárkit, felhívja magára a figyelmet, szívesen csacsog, játszik  idegenekkel. A horvátországi nyaralóban, az alsó szinten lakó család gyermekeihez is csatlakozott tollasozni. Kezébe adták a fiúk az ütőt és labdát, Ő rátette a labdát az ütőre és nagy lendülettel mindkettőt egyszerre eldobta... :D Nagyon édes volt, azt hitte így kell... :D :D  Jót nevetett rajta mindenki. 
Nagy gyerekek (pl. a Tomi vagy a Lili) és felnőttek társaságában rendkívül jól érzi magát. 

Magassága 95 cm, súlya megközelítőleg 16 kg, ami most vélhetően csökkent, de nem tudom ellenőrizni, mert kölcsönadtuk a mérlegünket. Az elmúlt 15 napot hasmenéssel töltöttük. Hányással, hasmenéssel és magas lázzal  kerestük fel a doktornéniket 2 hete. Egyszer hányt, a láza is két nap alatt rendeződött, de a széklete nem akar helyre jönni. Igazi kis hős, mert még éjszaka is felkelt, nem került kaka a pizsamába. Gyakran fájt a pocakja is, folyton bili közelében kellett tartózkodnunk. Talán-talán ma már egy kicsit jobb volt a helyzet, de még közel sem a régi...

Lassan már semmi nem emlékeztet arra, hogy volt csecsemő is. :) Kicseréltük az ágyát, ami nehezen, de elkészült... Még július közepén leadtam a rendelést egy helyi asztalosnál, aki hitegetett egy darabig, de szeptember elejére elkészült vele. Flexa ágyat találtam  a legszimpatikusabbnak, a számunkra leginkább megfelelőnek, de két tényező is kizárta, hogy eredetit vegyünk. Egyik: csak fenyőből gyártanak és nekem az nem tetszik, a másik: vagy csecsemő, vagy felnőtt méretben lehet fellelni. Én már nem akartam kicsit venni, a nagy pedig egyrészt nem fér el, másrészt pedig nem szerettem volna még megvenni a végleges ágyát. Egyszer talán teljesül az álmom, hogy végre sikerül átépíteni ezt a lakást, s  lesz benne saját szobája, melyet akkor szeretnék berendezni. Így ezt az ágyat 1-2-3 évre terveztem... :) Tölgyből készült és a nappali színvilágához alkalmazkodva, cseresznyére lett pácolva.A fekvőfelületete egy 160x80-as kókuszmatrac.
Félmagas, alatta egy kuckó került kialakításra, flexa függönyökkel. Lépcsőn lehet feljutni a matracra, amit nagyon szeret. Egy nap 100x is felmegy, nagyon tetszik neki. Visszafelé a második lépcsőfokról rendszerint leugrik, amiért apja mérges. Persze ez a Zalánt nem akadályozza abban, hogy legközelebb ismét leugorjon. :) 
Kettő apróság maradt meg a csecsemőkorból: az ágyára kötött zenélő kutyus, melynek a seggéből kilógó madzagot esténként még felhúzza, így felszereltük az új ágyra is, illetve a cumi, melyet alvásnál még követel, de amint felébred már dobja is fel a polca. :) 
 

Tovább »

Címkék:

2011-07-26 23:05:47

Nem kenguru

 Az imént ideugrált hozzám a Zalán és azt mondta:
 -Anya! Nem vagyok kenguru!!! Nincs zsebem!!!

:D :D :D

(Mindennek csupán azért van jelentősége, mert mi még nem beszélgettünk a kengurukról... )

Tovább »

Címkék:

2011-07-19 21:58:30

Mai párbeszéd

 Zalán egy ritmusos zenére "bulizott". Idejött hozzám és azt mondta:
-Anya gyere, Te is bulizni! Erre azt válaszoltam:
- Nem megyek kisfiam, én már kinőttem abból a korból. Mire Zalán visszakérdezett:
-Kinőttél a bokorból??? :D :D :D

Tovább »

Címkék:

2011-07-01 00:55:33

Végre száműztük...

 a pelust és vele együtt a bodyt is. Hipp-hipp hurrá! :D 

3 nappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy éjszakára sem kap pelust, hiszen már régóta nem pisil be. Tegnap reggel 8-kor felébredt, pisilt, majd visszafeküdt és aludt tovább. Egészen fél 10-ig. :) 

"Baleset" nem történik már, persze ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Ügyes, már teljesen természetesen kezeli a helyzetet. Én pedig örülök, végre nem kell pelenkáról gondoskodni, nem kell rá költeni, és a Zalán is csinosabb lehet, hiszen olyan édes trikó-alsónaci párosban.

A napokban méréseket végeztünk: a magassága 94 cm, a súlya pedig 15.750 gramm. Úgy tűnt, mintha fogyott volna, ezért tettem mérlegre, de éppen fél kg-ot gyarapodott súlya két hónap alatt. Így aztán magától értetődött, hogy jöhet a magasság mérés is. :) 94 cm, ami két hónap alatt 2 cm-es növekedés. 

Valójában a  ruháin is látható, mert a 86-os méretet teljesen le kellett cserélni, már egyetlen darabunk sincs használatban belőle. A pólók a pocakján feszülnek, a nadrágok pedig a csípőjén "akadtak" fenn, ami a szobatisztaság jelenlegi szakaszában nem éppen optimális. :) Így hát teszveszre kerültek. :D  Kb. fele-fele arányban visel 92-es és 98-as méretet, de már néhány pólója és rövidnadrágja 104-es, és nem tűnik rajta nagynak. 

A beszéde napról napra javul, a szókincse "szemmel láthatóan" de inkább füllel hallhatóan gyarapodik. :) Időnként szól olyanokat, hogy meg tudnám zabálni. :) Egy tegnapi példa: Elszaladtunk az Éviékhez, megnéztük a Málnát. Apát itthon hagytuk és így nem vittünk lakáskulcsot. Amikor hazaértünk azt tapasztaltam, hogy a bejárati ajtó zárva... apa elment... Visszamentem az autóhoz, hogy megnézzem, benne van-e a kulcsom, de nem volt.  Elszaladtam a másik ajtóig, illetve a lehetséges helyeken megnéztem a kulcsot, de nem találtam megoldást a problémára. Ajtók, ablakok zárva, kulcs pedig sehol... A hátsó teraszon letettem a táskám az asztalra, gondoltam még egyszer átnézem, hátha mégis... De nem... A két és félévesem, akinek egyik kezében a Nagyitól kapott csoki, a másik kezében a Hugitól kapott csoki, hóna alatt pedig egy Kubu, ált a második lépcsőfokon... Tanácstalanul ránéztem és ekkor megszólalt: -Anya? Van ötleted? 

Hát jót derültem rajta, az biztos. :D Nekünk nincs a szótárunkban ez a szó, ennek ellenére Ő tudja... és azt is, hogy mikor, milyen szituációban kell alkalmazni. Ezzel engem lenyűgöz, és ilyen eseteink elég gyakran vannak.

Biztos vagyok benne, hogy ilyen helyzeteket minden szülő átél, nem különleges ez a dolog, de ez is része a fejlődésünknek, ezért került ide. :) 

Egyébként volt ötletem, felhívtam apát, és kiderült, hogy gondolt ránk: elrejtette egy titkos helyre a kulcsot, ha  előbb érnénk haza, mint Ő, akkor be tudjunk jutni... :) Kedves volt Tőle.

 

 

Tovább »

Címkék:

2011-06-22 22:54:12

Újabb mérföldkő...

 A szobatisztaságon kívül még egy dolgot megtanult: tekerni a pedálos járműveket!! Hipp-hipp-hurrá!!! Már nagyon vártam, mert nagyon akarta, s mivel nem ment, gyakran hisztizett... De már néhány napja teker!! Triciklit, traktort, quadot. Nagyon boldog és nagyon büszke! :) Ennek ellenére nem rohanok el 2+2 kerekű bicajt venni, majd jövőre, a névnapjára kap egyet. :) Kiélvezzük a futóbicajt, nagyon szeret vele közlekedni. 

Tovább »

Címkék: ,

2011-06-22 22:43:38

Vége a pelusos korszaknak!! :) Hurrá! :D

 Az előző bejegyzésem óta bátran kijelenthetjük, hogy Zalán szobatiszta lett. :) Nappal már kb. 1 hónapja nincs pelusunk, és mint írtam a pisivel nem is voltak komolyabb fennakadások. Már kb. másfél-két hete a kakával sem történt baleset. :) Szól időben, viszont korábban kizárólag a wc-re akart menni, mostanra pedig kizárólag a bili jöhet szóba. Egyszerűbb lenne a wc számomra, de ennyi kompromisszumra hajlandó vagyok. :D 

Nagy benne az önállóság iránti vágy, folyton "Én, egyedül!" akar mindent csinálni. Pisilni is. Így bizony előfordul, hogy bár nem pisil be, mégis ruhacsere szükségeltetik, mert az állva pisilés nem nem nagyon megy. Vagyis megy, csak a ruháját nem tudja megóvni. Nem baj... Majd megtanulja azt is. :) A délutáni alváshoz nem kap pelenkát, de éjszaka még igen, pedig legalább 2 hónapja nem pisilt be egyszer sem. Sőt! Amikor reggel felébred, akkor sem a bili az első. Eltelik legalább 1 óra, mire pisilni akar. Nem szokott korán kelni továbbra sem, 8-9 között ébredezik. Valamelyik reggel pedig 5 óra 50 perckor áll az ágyunk mellett és azt mondja: Anya! Pisi! Néztem egy nagyot, ilyen még nem fordult elő,  de mentünk elintézni a dolgot. :) Utána pedig aludt tovább. Mindezek ellenére nem merem éjszaka pelus nélkül letenni, mert az a félelmem, hogy véletlen bepisil és abban a hideg pizsiben és ágyneműben kell aludnia, mert esetleg nem veszi észre... :) Egyszer majd csak észre veszem, hogy megnőtt a fiam... :D


 

 

Tovább »

Címkék:

2011-06-06 15:56:54

Úton a szobatisztaság felé

 Előző bejegyzésemben már utaltam rá, de most külön fejezetet kap a téma.

Másfél - két hete pelenka nélkül tölti napjait a Zami. Ennek az az oka, hogy pisi miatt már egy jó ideje szól, de a kaka a pelusba került. Azt gondoltam, hogy próbáljuk meg pelenka nélkül, hátha hamarabb megérti, hogy mit is szeretnénk tőle. Az első három-négy napban éppen úgy elbújt, mintha pelusa lenne és a szék alatt, asztal alatt elbújva el is intézte szépen a dolgát. Utána sem szólt, nekem kellett figyelmeztetnem. Egyik ebéd alkalmával hosszasan beszélgettünk a témáról, látszólag megértette, hogy mit is kell tennie. Olyannyira, hogy néhány perccel később már kiabált is, hogy: - Anya!! Kaka!! Gyorsan bilire ültettem és megszületett az ELSŐ eredmény!! Nagy ünneplés és jutalom csoki követte az eseményt! :) 

Másnap már nem szólt időben, de nem is vártam csodát. :) Örültem, hogy egyáltalán szólt! Azóta már többször is sikerült a bilit megtölteni, de ma éppen az alsónadrág lett tele. :( 

Nem baj, egészen jó úton haladunk... 

A hétvégi 3 napos kirándulásunkon már egyáltalán nem kapott pelenkát és egyetlen balesetünk volt csupán. Apa szorgalmazta, hogy tegyünk alá, de szerintem csak összezavartuk volna vele. Most akkor becsurranthat, vagy nem? Nem tudta volna helyén kezelni, én pedig nem akartam engedményt tenni, mert akkor az elmúlt napok munkája kárba veszhetett volna. Nem biztos, de nem akartam esélyt sem adni erre. 

Alváshoz még szerettem volna pelenkázni, de Ő úgy döntött, hogy köszöni, nem kéri... A délutáni alvásnál már két alkalommal is levette magáról. Igaz, hogy amikor rajta volt, akkor is száraz maradt.  Éjszaka is. Nagyon régóta pisivel zárjuk a napot és így nem okoz neki gondot, hogy akár reggel 9-ig is száraz maradjon. Ennek ellenére éjszaka még teszek alá, mert nem szeretném, hogy ha véletlen mégis bepisil, akkor egész éjjel abban kelljen aludnia. 

A pisivel megbízható, rendszeres szól, egy pici sem kerül az alsónaciba. Tartani is tudja, mert, ha az udvaron szól, akkor megvárja, amíg begyek a biliért, kihozom, levetkőzünk.

Tegnap este hazafelé, fél kilenc körül,  a 2 órás úton, a lakásunktól 20 km-re szólt, hogy: pisi. Akkor és ott éppen nem lehetett megállni. Kértük, hogy várjon egy kicsit, addig, amíg olyan helyre érünk, ahol apa le tud parkolni és majd ott pisil. Nem okozott neki problémát. Pisilt, majd elaludt, s amikor hazaértünk félálomban pelust tettem alá és bedugtam az ágyba. Reggel 8-kor szárazon ébredt. :) 

Így állunk jelenleg és bízom abban, hogy hamarosan teljesen és megbízhatóan szobatiszta lesz.

 
 

Tovább »

Címkék:

2011-06-03 15:58:11

Útlevél

 Lejárt Zalán első útleve, amely 1,5 hónapos korában készült, így újat kell csináltatni. Ma reggelre volt időpontunk az okmányirodába, így ébredés után elindultunk hármasban, mert az útlevélhez mindkét szülő aláírása szükséges. Ami miatt jelentősége van  a dolognak és bekerült a blogba az, hogy ez az első hivatalba menős, ügyintézős utunk pelenka nélkül!! :)

Autóval mentünk és gyalog jöttünk haza, mert apának még volt ott dolga és nem akartunk várakozni. Nem történt "baleset", sikeresen elintéztük az útlevelet. Pedig elég sokáig tartott, mert többször is fotózták, valamint a csekket el kellett vinni a postára befizetni, majd az igazolószelvényt visszavinni. Ezután tettünk egy kis kitérőt a pékség felé, majd hazasétáltunk és itthon szólt a fiatalember, hogy: PISI! 

Nagyon örülök! :)

Tovább »

Címkék: ,

2011-05-30 20:44:58

Gyermeknapi állatkert látogatás

 Május utolsó vasárnapján úgy döntöttem, hogy elmegyünk a gyerkőcökkel az Állatkertbe. Apa nem értett egyet velem, de én mindenképpen el akartam menni. Ő kerekezni szeretett volna családosan, de én azt gondoltam, hogy gyakran megyünk együtt tekerni, most szeretném, ha a picurkánk meglátná életnagyságban is azokat az állatokat, amelyeket a mesékben megismert. Elvégre gyermeknap van...

Hármasban kezdtünk készülődni, majd elköszöntünk apától. A kocsiban megláttam az igazolványait, s közben apának az is eszébe jutott, hogy a kulcsokat is ki kell venni a kocsiból. Így kijött és váltottunk még néhány szót, aminek következtében apa is készülődni kezdett és végül együtt indultunk útnak... :)

Az utak és a város nem volt túl forgalmas, de a Hősök terén és az Állatkert környékén esélyünk sem volt parkolni. Hosszas araszolgatás után, a körúton lévő McDonaldsban parkoltunk le. 

Magunkkal vittük a Zami futóbicaját is, azt gondoltam, hogy azzal jobban fogja bírni a napot, nem fárad olyan hamar el. Csak mi győzzük a tempót mellette. :) (Nagyon megszerette ezt a bicajt, már nagyon bátor és gyors vele, egész hosszan képes mindkét lábát felemelve tartani, miközben gurul.)

Futóbicajjal  nem volt olyan messze az Állatkert, elsétáltunk, megvettük a jegyet és bementünk. A legelső állat, amit a Zalán látott, az a fóka volt. Kettő fóka. Megszámolta őket, és olyan mély nyomot hagyott benne, hogy azóta is elsőként mondja, ha megkérdezzük Tőle: -Milyen állatot láttál?  -Fóka, egy, kettő. -ez a válasz. :)

Papagáj, teve, kacsa, gólya, kígyó, teknős, gyík, stb. állatok következtek a sorban. Sajnos nem a megfelelő irányba kezdtük az állatkert látogatást, mert leginkább a zsiráfot, elefántot, majmot, vízilovat, zebrát szerettem volna neki megmutatni. Így már egy kicsit fáradt volt, amikor arra a részre értünk.

A Mérgesházból jöttünk ki, amikor megpillantotta a játszóteret és már ott is termett! Letámasztotta egy hinta mellé a futóbicajt és szaladt is feltérképezni a helyszínt. :) A hajóval kezdte, majd a hajó mögött lévő,  kicsik számára kialakított hintákat próbálta ki, de a végső állomás a "nagyok" játszótere volt. Felmászott, integetett, lecsúszott... felmászott, integetett, lecsúszott... Kb. fél óra elteltével felmentem hozzá, hogy rávegyem: induljunk tovább, megnézni az elefántot, zsiráfot és a többi nagy állatot. Leginkább azért döntöttünk így, mert ez a játszótér nem az Ő korának megfelelő... A csúszdára felvezető lépcsőfokok nagyon távol vannak egymástól, a lépcső előtt farönkök, ha leesik éppen arra esik... a farönk mellett kb. 1 m-es szakadék... szóval nem egy megnyugtató hely, de láthatóan a Zalánt a kihívások éltetik. :)

Persze, Ő ezt másképp gondolta, nem akart eljönni a játszótérről. Kis huzavona után felvettem és elindultunk. Azonnal hatalmas hisztibe kezdett, amire környékünkön lévők nem tudtak nem figyelni. :) Volt aki kinevette, megmosolyogta, volt aki azt mondta, hogy dobjam az oroszlánok közé. :D

Így jutottunk el a zsiráfokhoz, ahol néhány perc hiszti után lenyugodott. A hátsó bejáraton bementünk a zsiráfházba, ahol haladtunk félkörbe. Nézelődtünk, leginkább egy csontváz tetszett  a Zalánnak. Miután azt megnézte, megfordult és elindult kifelé a legközelebbi kijáraton. Apja utánaindult, miközben kérte, hogy álljon meg. De Ő ment tovább. Már sokat közlekedtünk a futóbicajjal és EDDIG, amikor kértem, megállt. A Tomival ott maradtunk, vártuk vissza őket... csakhogy nem jöttek... Eltelt néhány perc és mi is elindultunk utánuk. Kinéztünk az ajtón, nem voltak ott. Elmentünk a következő sarokig, a folyosón sem láttunk Őket. Rossz érzésem lett, futólépésben rohantam a folyosón, melynek a végén megláttam a párom, aki széttárt karokkal kiabálta, hogy NEM TUDOM HOL VAN! Azt hittem viccel... Vagyis inkább azt szerettem volna, ha viccel... odaérve hozzá megkérdeztem: Mit mondtál????? Mire Ő: -Nem tudom, hogy hol van... Láttam, az arcán, hogy nem viccel... sajnos... Otthagytam és azonnal beszaladtam a zsiráfházba, embereket félrelökdösve rohantam végig benne, majd újra kint a folyosón... nem találtam... közben a kétségbeesés dolgozott bennem, rettegtem, hogy kimegy az állatkertből, hogy beleesik..., leesik..., megijed..., megharapja... nem találjuk többé meg...stb hülyeségek ötlöttek az agyamba. Közben visszaértem a folyosó végére, ahol már az apját és a Tomit sem találtam... Rohantam a játszótér felé, gondoltam megnézem ott is, pedig elég messze volt már Tőlünk és a Zalán sem azon az útvonalon indult el, mint amin odafele mentünk. Miközben szaladtam láttam, hogy a Tomi már ott van és keresi. Kérdeztem Tőle, hogy látta-e, mire azt a választ kaptam, hogy a Zalánt még nem, de a biciklijét már megtaláltak a hintának támasztva. Nagy kő esett le a szívemről... futva megkerültem a kerítést és amint a bejárathoz értem már meg is láttam a Zamit. Odarohantam hozzá, elkaptam a  karját és azt sem tudtam, hogy mit csináljak... Örömömben sírtam, de megfordult a fejemben, hogy lekeverek neki két akkora fülest!! De nem bántottam... Látta rajtam az ijedtséget, a sírást, és úgy meglepődött, hogy hisztizni is elfelejtett. Nagyon összeszidtam, annak ellenére, hogy tudtam: egy két és fél éves gyermek elveszése esetén nem a gyermek, hanem a szülő a hibás. Megígérte, hogy soha többé nem csinál ilyet. :)

A párom úgy mesélte, hogy rohant utána, de a folyosón nagy volt a tömeg, kerülgette az embereket, a szeme a Zalánon volt, de folyosón beugró oszlopok voltak, és amikor egynek nekiment, oldalra nézett, hogy merre kerülje az embereket és amikor a következő pillanatban visszanézett, már nem látta a Zalánt... odaért egy útelágazáshoz és azt gondolta, hogy biztosan visszament a zsiráfházba, ezért arra indult... sajnos rosszul döntött, mert, ha végigmegy a folyosón, akkor még megláthatta volna az egyenesben, a játszótér felé futóbicajozó gyermekünket. Nem volt kiszámítható, hogy odamegy, hiszen látszólag már feldolgozta, hogy eljöttünk onnan. Ráadásul nem is azon az útvonalon ment, amin jöttünk. Amikor felmérte a párom, hogy nem ment vissza az épületbe, addig már nagy előnyre tett szert, nem lehetett látni sehol sem. Zoli ott maradt a folyosó végén, mert még akkor sem gondolta, hogy elment a játszótérre, hiszen az olyan messze van... Úgy gondolkodott, hogy Ő a folyosó és az épület egyik végén van, mi pedig a másikon, így a gyermek előbb-utóbb amelyikünkbe belebotlik. Csakhogy Ő már nem is volt ott, amikor a párom még őrt állt... :(

 

A történtek után úgy döntöttünk, hogy maradjunk a játszótéren, csúszhat még párat, mielőtt tovább megyünk...

Sajnos nem tudtuk kivárni amíg megunja, ismét sírással tudtuk csak elvinni onnan. Ezzel pedig be is fejeződött az állatkerti sétánk. Zalán fáradt volt és ilyenkor már semmi sem jó neki. Elindultunk vissza az autóhoz, de útközben még megálltunk egy lufiért, ami talán 1 percig sem kötötte le, viszont annál drágább volt. :)

A McDonaldsban vettünk hamit és amíg azt elfogyasztottuk addig csemeténk kedvére csúszdázhatott, biztonságos körülmények között. Hagytuk is addig, amíg csak meg nem unta...

Röviden ennyi az első, tömegben töltött napunk, amiből természetesen levontuk a következtetéseket...

Tovább »

Címkék:

2011-05-04 22:58:58

Eldőlt a kerékpár kérdés :)

 Közel két hónapos keresgélés, közvélemény kutatás és tapasztalatcserék után tegnap megvettünk 1 db műanyag futókerékpárt a Decathlon áruházba. Az okok amiért ez a döntés született:

 

  • Megrendeltem egy szülői tolókaros kerékpárt, amelynek az árát kiegyenlítettem, majd a forgalmazó áruház visszamondta a teljesítést azzal az indokkal, hogy az idei évben Magyarországon nem kerül forgalmazásra, egyéb forgalmazót pedig nem találtam.
  • Kerestem újabb kerékpárt, amelyhez tartozik tolókar, de a gyakorlati szemrevételezésnél kiderült, hogy vagy a segédkereket, vagy a tolókart lehet hozzárögzíteni, a kettőt egyszerre nem.
  • Zalánt több alkalommal próbáltuk kerékpárra ültetni, mindannyiszor idegenkedett tőle és lehető leghamarabb le is szállt róla.
  • Több kisgyermekes blogban olvastam a szülői tapasztalatokat, miszerint a Zalán korú gyerekek körében lényegesen népszerűbb a futóbicaj.
  • Végül pedig tegnap, amikor elmentünk kerékpár vásárlási szándékkal az áruházba, rápattant egy futóbicajra és le sem szállt róla, azzal követett mindenhová, amikor kipróbáltuk a 4 kerekű bicajt illetve a fémvázas futóbiciklit, a lehető leghamarabb leszállt róluk és már ült is vissza arra, amit Ő megkedvelt. Ez tette rá az I-re a pontot, végülis neki kell használnia, neki kell szeretnie. 

Így hát kértünk egyet, a lehetséges 4 színből csak a fekete-piros változat volt készleten.  Zalán az áruházi próbadarabról csak a pénztárnál volt hajlandó leszállni, miután megértettem vele, hogy a dobozban is olyan bicaj van, amit hazaviszünk és otthon tud vele közlekedni.

Ezt a pénztáros végignézte, majd megszólalt: A dobozban rózsaszín bicaj van... Nem baj? :D :D Végtelenül hálás vagyok neki, hogy szólt, mert csak itthon vettem volna észre és utazhattunk volna vissza. Még jó, hogy azt mondta az osztályos fiatalember, hogy jelenleg egyetlen színben van csak... Én pedig feltétel nélkül elhittem. :(  Végül fekete-pirossal tértünk haza, ami valójában inkább sötétszürke. Zalán el is nevezte szürke motorbiciklinek. :D 

Én jobban szerettem volna fém vázast, de Zalán a műanyag mellett döntött. Most viszont, 1 nap "tapasztalatával" már úgy érzem, hogy ez a kivitel sokkal jobban bírja a strapát. Nem fog leverődni a festék és rozsdásodni sem fog. Ráültettem a fémre, de neki nem volt szimpatikus. 

 

 

Ma tettünk vele egy nem kis kört, közel 4 km-t. Nagyon szívesen és jól közlekedik vele, vidám, boldog volt és csak ez számít. Úgy döntöttem, mint Timi, egy kedves blogos ismerősünk, hogy ez jó lesz az idén és jövőre majd újra napirendre tűzzük a kerékpár témát.. Akkor már nézhetünk 16 collost is.

Íme néhány kép a mai kirándulásunkról: 

 

 

 

 

 

Itt már bele is hajol, hogy jobban haladjon. :D A motorral is így közlekedik. :)

 

Tovább »

Címkék: ,

2011-05-01 23:21:28

Anyák napja

 Egy kedves kis vers e napra:


Beney Zsuzsa: Anya dúdolja


Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Tovább »

Címkék:

2011-05-01 22:12:53

Két és fél év...

 Nagyon sok minden történt az elmúlt 2 és fél év alatt... Megszületett a csecsemőnk, aki csak evett és aludt. Először éjjel 1 órakor ébredt, amely mindig egy kicsit tolódott, 2 óra, később 3, majd 4 óra, azután 5 és 6 óra lett belőle. 6 hét alatt teljesen kitolódott, már átaludta az éjszakát. Villám gyorsan repült az idő, oldalra, majd hasra fordult. A felülése után 1-2 héttel már fel is állt. 7,5 hónapos korában tette meg az első lépést, 8,5 hónapos kora óta jár és azóta is nagy a mozgás igénye. Elmúlt az első szülinap és a második életévében a környezetével ismerkedett. Nagyon hamar vette birtokba a lakást, mindig is teljesen itthon érezte magát. Száguldozik benne a motorral, futóversenyeket rendez, tudja minek hol  a helye. Kétévesen már a színeket is ismerte, és nem csak az alapszíneket. Két-három hónapja már biztonsággal számol 10-ig, láthatóan érti is, mert megszámol dolgokat. 4 alma, 5 falat, 2 ceruza, stb. Annyira édes, mert az ujján is mutatja. Nagyon jó a tájékozódó képessége, tudja mikor merre kell haladnunk, ha a boltba, vagy haza megyünk. A kamionokat is tudja, hogy merre láthatja. Azonnal reklamál, ha elhagyjuk azt a kereszteződést, amely oda vezet. :) 

Nagyon szeret az udvaron lenni. Amikor elém áll és azt mondja: Zami kimegy udvarra, akkor meg tudnám zabálni. Rohan a cipőért, korábban még a kabátért és már indul is ki. Amikor elég volt az udvari játékból, akkor önállóan bejön és önállóan leveti a mellényt, kapucnis fölsőt, cipőt. Kifordítva szétdobálja őket és büszkén meséli, hogy Zami aaa, picő, aaaa ruja, aaa. :)   

Időnként rendetlen, de olykor pedig azonnal, mindent a helyére tesz. Pl. a zsámolyt, vagy a rajztáblát, illetve azokat a játékokat, amelyeket nem hagyunk számára elérhető közelségben. Azokat el kell kérnie, s amikor már nem játszik velük, akkor visszaadja, hogy tegyük a helyére. Sajnos ez nem működik azoknál a játékoknál, amelyek folyton a szeme előtt vannak. Viszont az esti Anna, Peti, Gergőért szorgalmasan pakol. Imád olvasni, apját egész nap képes nyúzni érte, engem csak este. :) Azért mert én csak az esti pakolás után olvastam neki, egy ideig ez volt a rendszer és tudta, hogy máskor hiába kéri és egy idő után már nem is kérte. Apja viszont a kérésére bármikor olvasott neki, így napközben Őt nyúzza. Odafészkelődik az ölébe és figyeli a képeket, hallgatja apját. Időnként önálló olvasásba kezd, olyankor nem lehet túlkiabálni, lelkesen "olvas" a képekről. 

Gyakrant küzdeni kell vele a pelenkacserénél, a fürdésnél, folyton elfut, huncutkodik. :) Amikor viszont sikerül elkapni és betenni a kádba, úgy belemerül a játékba, hogy a végén pedig azért kell harcolni vele, hogy kijöjjön onnan. :) 

A beszéde sajátságos, tolmács kell hozzá, de mindent elmond,  mondatokban beszél.  Van néhány érdekes szó a szótárában: csoki=kocsi, autó=apadzsó, cukor=kucor, cipő=picő. 

 Temperamentumos, határozott kölyök, ha rólunk és az itthonról van szó, egyébként idegen helyen és ismeretlen szituációkban nagyon-nagyon bátortalan. De mindezt én nem bánom, szerintem ez így is van rendjén. 

Az étkezését valahol elronthattuk, mert nem képes végigülni az asztalnál egy evésnyi időt. Vagy szaladgálok utána, vagy a nappaliban, mese nézés közben képes annyit ülni, hogy jóllakjon. Egyébként nem sovány, a két és fél éves adatai: 92 cm és 15250 gramm. Nem szobatiszta, de tudja, hogy mit várunk Tőle, egyszerűen nem akarja. Remélem a nyáron ezt a dolgot is kipipálhatjuk.

Az alvásával semmi probléma, sem este, sem délután. Nem alkudozik, nem hisztizik, tudja, hogy alvás van, meg sem próbál tenni ellene. Lefekszik és rendszerint néhány perc múlva már alszik is, ha megsem, akkor hasra fekszik és a lábát emelgetve altatja magát.

Nem szereti, ha mérges vagyok, azonnal széles mosollyal követeli, hogy "DIDÁM". Ha ez nem sikerül "parancsszóra", akkor beveti a puszis trükkjét, amelyet az apja tanított neki. Nevezetesen: Adjál anyának puszit és akkor mindjárt vidám lesz! :) Így kapok egy puszit, s ha ettől véletlen nem lennék vidám, akkor kapok másikat, egészen addig, amíg anya nem lesz DIDÁÁÁM! (vidám)

Ma anyák napja van és egy kicsit szentimentális hangulat uralkodott rajtam egész nap. Este felé ölelgettem, szeretgettem és olyan aranyos volt, bújt, simogatott, ölelt, puszilt, amire én egy kicsit elpityeredtem (nagyon-nagyon szeretem a kisfickót!!) örömömben, boldogságomban, hogy Ő van nekem. Erre Ő úgy reagált, hogy először elkezdett szipogni, majd megfogta a fejem, belenézett az arcomba és azt mondta: Anya nem sír, anya didáám! És széles mosolyra húzta a száját, hogy utánozzam.   Hát én bizony sírva mosolyogtam...

A teljesség igénye nélkül tettem ezt a bejegyzést, mert nem lehet papírra vetni minden momentumot, minden pillanatot... Egyszerűen úgy érzem, mint minden szülő: tökéletes kiskölyök, úgy ahogy van! :) 

Tovább »

Címkék: ,

2011-04-29 10:34:42

Zalán, a bátor! :)

 Kerékpár ügyben nem történt előrelépés, még keresem a megfelelőt. Zalán mozgásigénye nagy, nem olyan mint a bátyja volt, hogy leül és órákig képes egy helyben ülni. Neki futni, mozogni kell, így egészen más fajta játékokra van szükségünk. Mint írtam korábban a motort nagyon szereti, de hamarosan kinövi, illetve más jellegű mozgásra is rá szeretném venni. Ebből a megfontolásból vettem neki egy 3 kerekű rollert. Az első 1-2 napban nagyon lassan és nehezen jutott vele előre, de nem adta fel. Szereti a kihívásokat, szereti feszegetni a teljesítőképessége határait, annak ellenére, hogy az ismeretlen dolgokkal szemben az első időben elég bátortalan, visszahúzódó. Már jobban boldogul vele, de ha figyelembe veszem, hogy a motorral hogyan közlekedik, akkor fog még ez tovább fokozódni.  

 

 

 

 

 

 

 

 

A fent leírtakat bizonyítja az is, hogy a legutóbbi kirándulásunk alkalmával megálltunk egy légvárnál. Ő találta ki, hogy ugrálni akar és mikor megteremtettük a feltételeit, akkor már nem akart bemenni. Apja dobta be, ahonnan el sem akart mozdulni. Annyira azért nem félt, hogy visszaforduljon, de beljebb sem akart menni. Jó 10 perces kérlelés, biztatás után kezdett el haladni, félve, bátortalanul. Újabb 10 perc után már nem volt félelme, bátran, vidáman mászott fel és csúszott le!  Zalán, a 

 

 

 

Tovább »

Címkék: ,

2011-04-11 21:01:34

Névnapom

 A névnapomat egy kicsit szétszórtan köszöntötték a családtagjaim. Anyáék a napján, akiktől kaptam egy homokozó szettet és egy kisvasutat. Nagyon örültem neki, hiszem még nem volt ilyen játékom. Gyorsan össze is raktam a síneket és már zakatolt is a csihu rajta. :) Olyan izgatott voltam, hogy azon a napon alig tudtam elaludni. :)Köszi szüleim! :)

A Nagyi néhány nappal később köszöntött fel. Hozott nekem rengeteg szilvás gombócot – ami a legfinomabb a világon-, még több őszibarack befőttet, azt ugyanis szintén nagyon szeretem. A pénzen, amit kaptam Tőle anya kerékpárt nézeget… Köszi Nagyi!

A Keriék a következő hétvégén köszöntöttek fel, kaptam egy hatalmas, szétcsavarozható úthengert, amelyhez tartoznak szerszámok, útjelző táblák és terelő bólyák. Jó játék, tetszik nekem! Köszi Keriék! :)

Éviék még később jöttek, mert a Málna érkezése felborított a világot. :) Már két hetes az unokahugim, így hát elsétáltak tegnap babakocsival. Kaptam Verdás kirakót, könyveket, de leginkább a Villám távirányítású autó izgatott fel! Nagyon boldogan, nevetgélve, izgatottan bontogattam a dobozt és alig tudtam kivárni, hogy az Évi behelyezze az elemeket. Végre helyére került minden és izgatottan vettem birtokba az autót. Csakhogy az elkezdett hangosan zenélni!  Azt sem tudtam hová bújjak!!! :( Nagyon megijedtem tőle és már nem akartam vele játszani, félve, nagyívben kezdtem el kerülni. Amúgy sem vagyok valami bátor, mert az utóbbi időben folyton sárkányoktól félek… Sárkány van a spájzban, a bokorba, a sötétben, az udvaron, az utcán… Szóval erre a meggyengült idegállapotra nem túl jó nekem ez a  zenélő autó.  A tegnapi napon nem is haverkodtunk össze. Egész este a könyvekkel játszottam, azokat olvasgattam.

 Ma reggel apának kávézós vendége volt és neki meg kellett mutatni az autómat, de én félve menekültem, amikor meghallottam a zenét. Apa aztán megoldotta a dolgot… Szétszedte az autómat és megszüntette a hangját!! Huhúúúú, de jó!!! Nem akartam megfogni a távvezérlőt, de anya megmutatta, hogy nem zenél. Félve vettem át tőle és nagyon lassan oldódott a köztünk lévő feszültség… Kb. 1 óra múlva már jobban voltunk, a délutáni alvásnál pedig már együtt szunyáltunk. Ébredés óta pedig folyton együtt játszunk! :) Köszönöm Éviék! 

Tovább »

Címkék:

2011-04-11 10:52:45

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok

 

A gyerek bicikli egy nagyon hasznos dolog. Azonban manapság már annyi féle gyermek bicikli van forgalomba, hogy a szülő nem tudja, vagy csak nagyon nehezen, hogy milyet vegyen gyermeke számára.

Először is ott vannak ezek a műanyag kis lábbal hajtható motorok. Az én fiamnak is van, imádja, van egy bentre és van egy az udvarra.  Nincs olyan nap, hogy ne használná őket. Gondoltam tovább kellene lépni, mert a pedálos járműveket nem használja. 

Kapott a névnapjára, még tavaly 3 kerekű, szülői tolókaros triciklit.  Ugye ilyen korban  általában ez a jármű az, amit a szülők megvesznek. Mi is "beleszaladtunk" ebbe a típusba, amit eddig nagyon is élveztünk, hiszen babakocsi helyett tökéletes találmány. A gyerkőc jól lát belőle, megmarad az az illúziója, hogy Ő vezeti, nagynak érzi magát, hiszen már járművel közlekedik az utcán... és most jön a de! :) Ezt a fajta járművet nagyon nehéz megtanulni tekerni, mert nem teste alatt kell tekerni, hanem előtte, ugye az első keréknél van a pedál. Korábban azt hittem, hogy a Zalán az ügyetlen, de olvasgatva egy kicsit a témában és más anyukákkal folytatott beszélgetések kapcsán rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak a mi problémánk. 

A szomszédunkban lakó nagymamához gyakran járó, Zalánnal egyidős kisfiú a négykerekű biciklit már jól tekeri, de a 3 kerekűt még nem tudta megtanulni.

Így most elkezdtünk négykerekűt keresni... . Ezekből a gyerek biciklikből  van többfajta méret. A 10"-os a legkisebb, de annak szintén az első keréknél van a pedál, így ez már nem kerülhet szóba. A következő 12"-os méretű, ebben kell gondolkodnunk, ez biztosan elég lesz gyermekünk 5-6 éves koráig. Azért is jobb választás egy ilyen gyerek bicikli, mert ezt jobban ki tudja használni, ugyanis állítható az ülése és a kormánya is.  A legfontosabb, hogy láncvédővel szerelt legyen.  A támasz kerekeket, pedig ha már a gyermek biztonságosan tud közlekedni le lehet venni. Ezen egyből meg tud tanulni biciklizni, illetve egyensúlyozni a gyerek biciklin. Jó, ha van kosara, hogy a gyermekkel járó legfontosabb dolgokat bele tudjuk tenni, de ez el is hagyható. Ami viszont szerintem szintén fontos, hogy legyen leszerelhető szülői tolókarja, viszont ez már nehezebb dolog, szinte nem is lehet látni ilyet. Pedig egy kerékpározni és forgalomban közlekedni még nem tudó gyermeket ültetünk rá, tehát ez az egyetlen dolog ami összekapcsolja a szülővel. Az a félelmem, hogy tegyük fel néhány nap alatt megtanul kerékpározni, majd újabb néhány nap alatt magabiztosságot is szerez, s ha útnak indulunk utol sem érem... Márpedig mi szeretnénk utcán is használni ezt a kerékpárt. Már hetek óta bújom a netet, de csak egyetlen kerékpárt találtam, amit ezen a téren megfelelő. A kross kubus a fiús modell, a kross maja pedig a csajos. A beszerzési lehetőségek is elég korlátozottak. Gondoltam, keresek külön felszerelhető szülői tolókart, de azt sem találtam...

Azon csodálkozom, hogy a gyártók miért zárkóznak el ennyire a témától? Lehet, hogy csak néhány hónapig van rá szükség, értem én, hogy egy 4-5 éves gyermekkel már nem így közlekedik az ember, na de addig...? 

 

 

Tovább »

Címkék: ,

2011-04-02 20:31:17

Ráckevei kirándulás

 Mivel ma szép idő volt, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lemegyünk tekerni. Készülődés közben eldöntöttük, hogy a tassi zsilip a cél. 11 óra körül indultunk. Jól haladtunk, hamar odaértünk. Átmentünk rajta és azt gondoltuk, hogy a szigeten is tekerünk egy kicsit. Láttuk, hogy a lakókocsis horgászok már birtokba vették a partot, sokan voltak.  Megálltunk egy helyen, ahol épp nem volt senki. Zami boldogan szaladgált össze-vissza.

Előkerült a hátizsák tartalma. Apa azt mondta, hogy nem éhes, a gyerkőcbe próbáltam beletömködni 1-2 falatot. Kb. fél órás pihenő után azt a döntést hoztuk, hogy még nem fordulunk vissza, haladunk tovább. Makád magasságában egy kicsit eltávolodtunk a parttól, de az út remek volt, kifejezetten jó minőségű.  A következő megállónk Makád és Szigetbecse között, egy a párom által buszmegállónak nevezett építménynél volt. Esőház lehetett, vagy kitudja…

Itt néztünk először Nokia térképet és meghoztuk a döntést: nem fordulunk vissza, hanem irány Ráckeve! Már csak 15 km és elérjük a hidat, ahol át tudunk menni a másik oldalra. Elfogyasztottuk az ételt, ittunk, a Zami is kiszaladgálta magát és indultunk tovább. Igazán kellemes volt az idő, forgalom egyáltalán nem volt, néha 1-1 autó járt ezen az úton. Egymás mellett tudtunk bicajozni, beszélgettünk nézelődtünk. Nagyon sok szép kis nyaralót, hétvégi házat láttunk. Nagyon jó kis kikapcsolós, családi program volt, kifejezetten jól éreztem magam. Így értük Szigetbecsét, majd Ráckevét. A ráckevei parti sétány nagyon szép. Gyönyörű fűzfákkal, remek kilátással a Dunára.

A partról lehet megtekinteni a Hajómalmot is, amely lakossági kezdeményezésre, a tavalyi évben készült el.

 

 

Ezután elsétáltunk fagyizni, majd elindultunk a hídon át, visszafelé a másik oldalon.

Ez a fele nincs olyan szép, valamint az út is sokkal rosszabb. Porontyunk elálmosodott, már éppen elaludt, amikor apa hátradöntötte az ülését, csakhogy Ő ezt nem szereti és ez épp elég volt ahhoz, hogy a mai alvása 34 másodperc legyen. : ) Az autóban is meg kell várni, hogy teljesen elaludjon, csak akkor lehet hátradönteni az ülést, akkor már nem ébred fel rá. Kicsi kora óta nem tudja elviselni, ha félig fekvő helyzetbe hozzuk. Emiatt nem szerette már a hordozót sem. Vagy ül, vagy fekszik… Nincs átmenet : ) Nem volt rossz kedve, szívesen veszi, ha kerekezünk. Nézelődik, magyaráz, érdeklődik a környezete után.

Dömsödnél feljöttünk a parttól és a gáton haladunk Tassig, majd a jól megszokott úton hazatekertünk. Tasson még megálltunk egy kicsit a játszótéren, majd fél 7-re haza is értünk.

Kellemes, szép nap volt, remélem még sok ilyenben lesz részünk. : ) 

Tovább »

Címkék: ,

2011-03-19 20:28:45

Nekem is nőttek újabb fogaim! :)

 Anya egy kedves ismerősünk blogját olvasgatta, melyben arról szól a legutóbbi bejegyzés, hogy a nagyobbik leánykának - aki velem egyidős-, kibújt a 17. foga. Ennek következményeként leltározás következett a számban. :) Meglepődve tapasztalta édesnyám, hogy nekem is teljesen kinőtt a 17. fogam és már félig a 18. is. :) Nagyon megörült neki és egyben magyarázatot kapott arra is, hogy miért veszek minden autót a számba, holott eddig ez nem volt szokásom. :) 

A himlőre visszatérve: első este 38,4, második este 38 fokos lázam volt, utána láztalanul zajlott a hólyagok kifakadása, majd beszáradása. Egyelőre úgy néz ki, hogy az arcomon két folt fog folyton emlékeztetni erre a betegségre, de a gyermekorvosunk szerint "ki fogom nőni". A szüleim nagyon remélik...

 

Tovább »

Címkék: ,

2011-03-16 21:44:15

Kerékpáros kirándulásunk - 2. rész

 Hétfő reggel ismét én ébredtem először és mentem anyáék közé mesét nézni...

Kicsit lustiztunk, majd apa elvonult egy kicsit dolgozni, mi pedig tisztálkodni és öltözködni kezdtünk. 9 órára mindenki elkészült.

Lementünk reggelizni, majd annak ellenére, hogy egy kicsit szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy hosszabbítunk egy éjszakát. Anya ezt elintézte a recepción, majd túrázáshoz öltözködtünk. Autóval indultunk Kismarosra, hogy az erdei vasúttal elutazzunk Királyrétre. Útközben beszereztük a napi élelmünket és az állomás felé vettük az irányt. Sajnos a vonatot fél órával lekéstük és mivel csak 2 óránként indul, az a döntés született, hogy ezt a programot most kihagyjuk. :) Túl sok a látnivaló a környéken ahhoz, hogy másfél órát várakozással töltsünk.

Elindultunk Nagymarosra, hogy felmásszunk a Julianus barát kilátóra... Csakhogy anya Alföldi lány, így csak síkságban tudott gondolkodni... Fel sem merült benne, hogy egy utca vége nem csatlakozik egy másikba... mert van köztük néhány méter szintkülönbség...  :)

Emiatt nem túl optimális helyen parkoltunk le. Egy nagyon szűk és nagyon meredek utca legeslegvégén... Ahol megfordulni sem lehetett. Mikor megálltunk, előttünk már csak egy meredek hely volt. Lehetett sejteni, hogy nem jó helyen vagyunk. :) Kikászálódtunk az autóból és a lehetséges 2 ösvényt feltérképeztük, de egyik sem vezetett sehová. Illetve magán területre. a 3. választási lehetőség egy helyi lakos megkérdezése volt, aki elmondta, hogy az előttünk tornyosuló hegyet is meg kell kerülnünk, majd akkor elérjük a kilátóhoz vezető utat. Ehhez felajánlotta, hogy vegyük igénybe az Ő magán területét is, melyen lépcső volt kialakítva...

Elindultunk hát úttalan utakon, jelzés nélküli, a reggeli eső melehetősen sáros ösvényeken. Kb. 20 perces kóborolás után egy zöld jelzésű úton találtuk magunkat, de nekünk kék, vagy sárga lett volna jó. :) Kb. 10 perces térkép vizsgálat után sikerült megtalálni, hogy melyik irányba haladjunk rajta. Amíg a Tomi és Apa a térképet vizsgálták, anyával szereztünk egy botot. Jó volt vele csíkot húzni. :)

Kb 10 perces séta után elértük a Köves mezőt. (Eredeti terv szerint eddig terveztünk autóval jönni.) 

/Turistaleírás: Az erdészeti műút végén található Köves-mező, parkolóval, focipályával, esőházzal, kis pihenővel és gyönyörű kilátással Visegrádra. A műút a kóspallagi útból Törökmezőre vezető út folytatása./ Anya csak ezt a fontos információt hagyta figyelmen kivül: a kóspallagi útból...  Nem Nagymaros felől, hanem Kóspallag felől lehetett volna megközelíteni. :)  Így járnak a kezdő természet járók! :) Vélhetően nem mindenki, csak a bénábbak. :D

 

A tájékoztató tábla szerint kb. másfél órás séta várt ránk. Csak az okozta  a problémát, hogy az út eddigi részét is 98%-ban apa nyakában tettem meg. Persze ez csak apának volt probléma, nem nekem :) 

Először átkeltünk egy kisebb dombon, majd meredekebb terepre jutottunk. A szembejövők a kérdésünke, amely így hangzott : -messze van még a kilátó? az a választ adták, hogy nincs, de ezután jön még egy brutál meredek rész. Apa picit elkedvetlenedett, mert a plusz teherrel a nyakában már ezt a részt is brutál meredeknek érezte. :) 

Elérkeztünk ahhoz bizonyos részhez... Látszólag csak csúszva-mászva lehet megtenni a sárban, legalábbis a nyomok erről árulkodtak. Így aztán apa a kerülőutat választotta, amely az erdészeti járművek részére volt kialakítva. A Tomi elindult a meredeken, apa pedig ez erdészeti úton. Anya kis tétovázás után velünk tartott. Jó nagy kerülőt jelentett, a hegyet meg kellett kerülni. Mikor már elbizonytalanodtunk abban, hogy jó utat választottunk-e, szembejövőket pillantottunk meg. Tájékozódtunk és azt a választ kaptunk, hogy jó irányban haladunk és hamarosan egy tisztásra érünk, ahonnan jobbra tartva hamar a toronyhoz jutunk. 

Mindez így is történt, csakhogy a Tomi nem volt ott... Anya hívta telefonon, de nem vette fel... Néhány perc múlva hívott vissza és elmondta, hogy Ő már fent járt, várakozott, de mivel úgy ítélte, hogy mi már bizonyára elmentünk, visszament a meredek részen, ahhoz a ponthoz, ahol elváltunk, majd rátért arra az útra, amelyen mi is elindultunk. Már a tisztáshoz ért, amikor telefonon elkezdtünk beszélni, így hamar elérte a kilátót a másik irányból is. :) Végre újra együtt voltunk így felmentünk a kilátóba. Nagyon szép látvány fogadott bennünket :




Kicsit nézelődtünk, gyönyörködtünk, fotózkodtunk, majd látván a közeledő sötét felhőket, valamint felmérve, hogy én nem aludtam délután és az autó is messze van, elindultunk visszafelé. A lefelé vezető utat jóval gyorsabban és könnyebben tettük meg, kicsit én is tehermentesítettem apát, sétáltam.

Fél hét körül értünk vissza a szállodába és nagy egyetértésben megállapította a család, hogy mindenki kellemesen elfáradt... Még a vacsorát is a szobánkba kértük. ;) 

Jól aludt mindenki éjszaka, anya reggel 6-kor ébredt és átjött a szobánkba, ahol azt látta, hogy az ágy elé tett takarón alszom... :) Vagyis egyértelmű lett, hogy leestem éjjel, de ez nem nagyon zavart, mert aludtam tovább, lent a szőnyegen... :D

 

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adtam a család tudtára, hogy ébren vagyok. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Úti célul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, hátérben a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval. Itt megálltunk fotózkodni. :)

Rövid időtöltés után újra nyeregbe pattanva folytattuk az utat. Gyönyörű a táj, jók a közlekedési lehetőségek, nagyon szép volt az idő is. Nagyon hamar elértük Zebegényt, ahol felmentük a hősi emlékműhöz és az országzászlóhoz. 

 

Itt fogyasztottuk el az ebédünket, majd elindultunk lefelé. Egy kis fagyizás és kürtős kalácsozás után elindultunk visszafelé. Én szunyáltam egyet, emiatt az előre betervezett játszóterezés kimaradt a programunkból. Nagymarosnál kaptunk néhány szem esőt, amely alól egy lombnélküli fűzfa alatt akartunk kibújni. :)

 

Itt ébredtem fel. Már nem volt napos idő, sietősre is fogtuk, így hamar visszaértünk a hotelnél hagyott autónkhoz. Felkerültek a kerékpárok is az utóra, majd hazaindultunk. Útközben már nem aludtam és este 7 óra körül már a játékaimmal játszhattam. :) 

 

 

 

Tovább »

Címkék:

2011-03-16 18:22:23

Kerékpáros kirándulásunk

 Munkanap áthelyzés miatt egy 4 napos hétvége áll előttünk és úgy döntött a család, hogy a természetben fogjuk tölteni. A hosszú tél után jól fog esni, ráadásul jó időt jósoltak... így hát szombat délelőtt apa felpakolta a kerékpárokat az autóra és Vác felé indultunk. 

Útközben bementünk egy sportáruházba, ahol apa vásárolt magának túrázáshoz alkalmas ruházatot,én pedig egy "pocilabdával" gazdagodtam, majd folytattuk utunkat. Egy kicsit elaludtam, így nem közvetlenül a szállodába mentünk, hanem megkeresték a szüleim a holnapi kerékpáros túra rajtjának helyszínét. Ezt meg is találták, én pedig felébredtem. Így már semmi nem akadályozott minket abban, hogy a Camelot hotelben elfoglaljuk a szobánkat. A hotel Vác és Verőce között található, közvetlenül a Duna parton, nagyon szép környezetben, saját kalandparkkal és állatsimogatóval. 

Elhelyeztük a kerékpárokat, felvittük a böröndöket, majd körbejártuk a környéket. Vacsora után zuhanyozás, majd alvás következett. Képzeljétek! Felnőtt méretű, NAGY, rácsnélküli ágyban fogom tölteni az éjszakát! :) Családi szobát foglaltunk, amely 1 db zuhanyzós fürdőszobából, 1 db franciágyas szobából és 1 db 2x1 ágyas szobából áll. Így én a Tomival egy szobában, külön ágyban aludhatok :)  Anya szerint le fogok esni, ezért az ágyat úgy fordították, hogy 2 oldala a fallal érintkezett, 1 oldalán támla volt, a 4 oldal elé pedig odakerült az ágynemű. A saját "piros párnámat" és "piros takarómat " elvittük, abban aludhattam. Ezek nagyon fontosak és kedvesek nekem, bárhová megyünk az ágynemű jön velünk. :) 

A "pocilabdával" együtt hamar elaludtam...

 

Az, hogy leestem vagy sem, nem derült ki anyáék számára, mert én ébredtem először és átmentem a szüleim ágyába "szunyálni" még egy kicsit. Ők akkor ébredtek fel. :)

A reggeli tisztálkodás után igyekeztünk reggelizni, mert indulnunk kellett a kerékpáros túrára.

Anya a TTT oldalon válsztotta ki a 40 km-es távot. Alkalmas ruházatba öltöztünk és kerékpárral elindultunk a nevezés helyszínére. Ez összesen kb. 12 km többletutat jelentett számunra. 

A versemyre hárman neveztünk (anya, Tomi és én), apa nem kívánt benne részt venni. Ő csak velünk együtt akart tekerni, nem szerette volna a részidőket teljesíteni.

Íme a nevezés helyszíne: 

10 óra 30 perckor rajtoljunk és először a váci dombokat kellett leküzdenünk, ami nem volt egy komoly szintkülönbség, de mi az Alföldön élünk, ahol még ekkora sincs. :)

Jól haladtunk, nagyon hamar Verőcére értünk, ahol egy ellenőrző pontot kellett keresnünk. Többedmagunkkal együtt keresgéltük, de a magadott helyszínen nem találtuk. Feladtuk a keresést és folytattuk utunkat Nagymarosra. Végig kerékpárúton haladtunk.  Sokan töltötték a szabadban ezt a szép napot, sétálgattak, görkoriztak, futottak, kerékpároztak az emberek.

Kismaros után elaludtam az ülésben és a folyton lekonyuló fejem apa igyekezett "helyre tenni" :)) Így értünk a nagymarosi ellenőrzőponthoz, ami egyben az út felét is jelentette. Anya pecsételtetett, majd  visszafordultunk. Én továbbra is aludtam... :)

 

Már újra Kismaros felé haladtunk, amikor 1 óra alvás után felébredtem. A szintidőnk jó volt, jól haladtunk. Verőcén ismét EP szerepelt a leírásban. Amikor a a játszótér felé haladtunk, láttuk, hogy a srác éppen akkor pakolt ki, akkor foglalta el a helyét. Nem véletlenül nem találtuk korábban... Megkaptuk az előző pecsétet is, így már csak a cél várt ránk , több EP nem volt. Verőce és Nagymaros között sík volt a terep, nem volt különösebben megeröltető a túra, de most ismét Vác felé folytatódott az utunk, ahol már nem volt akkor nagy a síkság :)  Végülis leküzdöttük, 3 és fél óra alatt teljesítettük a távot. A leírásban 4 óra volt a szintidő.  Megkaptuk érte a névre szóló oklevelünket és a kitűzőket. :)

Ezután Vác főterét vettük célba, ami nagyon szép...

Itt letelepedtük 2 padra és elfogyasztottuk a hátizsákok tartalmát :) 

Jóllakva már a kavics dobálás is jó móka... Jutalmul, hogy sikeresen teljesítettem a távot, lementünk a Duna partra kedvenc elfoglaltságomnak hódolni... Ez pedig a kavics dobálás... :)

Gyorsan elszaladt az idő, "haza" kellett indulnunk, hiszen a szállásunk 6 km-re volt Tőlünk.

Vidáman kerekeztünk, azzal a tudattal, hogy teljesítettük a túrát, már nem számít, hogy mennyi idő alatt érünk a szállodához. :)

A kerékpárok elhelyezése után az állatsimogatóba mentünk, ahol jónéhány állattal ismerkedtem meg: mosómedve, strucc, szamár, póniló, kecske, papagáj,  nyuszi.

Jól éreztem magam, nagyon-nagyon szeretem az állatokat. :) 

Kicsit később a játszótérre mentünk, ahol mindent kipróbáltam.

Már kezdett sötétedni, amikor felmentünk a szobánkba.

Vidám, jókedvű voltam, igazán jó volt ez a mai nap. 

Vacsora, fürdés majd alvás következett, ismét a nagy ágyban. :)

Eredetileg ma éjszaka lenne az utolsó éjszakánk itt, de annyira szép, tavaszi idő van, rengeteg program lehetőséggel, hogy reggel majd eldöntjük: maradunk vagy hazamegyünk. :)

Jó éjszakát. :) 

Tovább »

Címkék:

2011-02-15 23:48:57

2. látogatásunk az orvosnál

 Néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy Zaminak az orra alatt nő egy pattanás... Majd felhólyagosodott és kifakadt... Aztután elkezdett a körvonala nőni... Meglepetten és egy picit ijedten néztem a folyamatot, mert éppen herpeszes volt a szám... Féltem, hogy a "pattanás" valójában herpesz. Na de az orra alatt? Nem az ajkán? 

Tegnap este minden világossá vált.. Amikor levetettük a ruhát láthatóvá vált, hogy a testén több ilyen pötty is található... Azonnal megvilágosodtam: himlő!!! 

Lázmérés közepette azon kattogott az agyam, hogy hol szedhettük össze, de ezt mostáig homály fedi. Láztalan volt, de választ kaptunk az elmúlt napok étvágytalanságára.

Ma felkerestük a doktornénit, aki megerősítette: Zalán bárányhimlős...

Remélem szövődmények nélkül és gyorsan túl leszünk rajta...

Tovább »

Címkék: ,

2011-02-02 11:57:11

Pelus & Wc

 Egészen jól haladok a témában... Már előfordul az is, hogy anya 24 órán keresztül teszi alám ugyanazt a pelust. ... de nézzük részletesen: Már kb 3 hete, hogy esténként, lefekvés előtt pisilok, emiatt száraz marad reggelre a pelenkám. Ébredés után elfogyasztom a kakaómat és utána megyünk a wc-re pisilni. A problémát mindösszesen a kaka jelenti, mert ahhoz nekem magányra, félrevonulásra van szükségem. Leginkább a nappaliban elbújok az asztal alá... :) Emiatt nem tud anya rávenni arra, hogy wc-re menjünk... Szóval ilyenkor elfogy 1 db pelenka, s ha minden jól megy a következő kakáig már nincs szükségem rá...  A gyakorlatban az úgy zajlik: ha van alattam pelenka, akkor hajlamos vagyok elsumákolni az "anya wc pisi" felkiáltásokat, de ha nincs pelenkám akkor szólók. A délutáni alvás előtt is pisilok, majd kapok pelenkát, de száraz marad az is. Ébredés után ismét wc, majd pelenka nélkül töltöm a nap hátralévő részét. Anya nagyon boldog, azt mondja ügyes vagyok, csak így tovább!! :) 

A napokban történt egy kis vicces dolog, amit a család azóta is emleget, jókat mosolyognak rajta... Általában délelőtt elintézem a kakát, de aznap úgy alakult, hogy délután is kellett... Pelus nélkül voltam, anya bátran hagyott nélküle... egyszercsak nyögésre kapta fel a fejét... bizony-bizony jól sejtitek, kaka volt... Leginkább alsónaci és trikó az alsó öltözékem pelus nélkül, bodyt csak pelenkához kapok. Aznap viszont anya csak kikapta alólam a pelust és a body maradt, összekapcsolás nélkül, hogy ne nyomjon, majd felhúzta a melegítő nadrágomat. Amint észrevette, hogy nyomok el akart vinni a wc-re de én ilyenkor menekülőre fogom, és most is elkezdtem szaladni... Így viszont a nadrág szárán kigurult 3 golyó...  a szőnyegre... Én pedig amikor megláttam felkiáltottam: "bajna kaka!" :D 

Eddig még nem találkoztam vele, hiszen a pelust anya azonnal becsomagolta, amint kivette alólam, s bár a védő néni mondta anyának, hogy mutassa meg nekem, hogy mit produkálok a pelusba, eddig erre még nem került sor. :) S mivel ismerem a színeket, s egyébként is úgy közlekedem a világban, hogy mindennek elmondom a színét is, most sem történt másként. Így aztán azóta mosolyogva emlegetik a barna kakát...   Sőt azóta én is így nevezem, tegnap is azt mondtam a pelenka csere közben, hogy büdös bajna kaka... 

Tovább »

Címkék:

2011-01-24 19:15:00

A Mátrában töltöttük a hétvégét

 Pénteken meglátogattak minket a Katáék és szóba került, hogy el kellene menni egy kicsit kirándulni. Az ittlétük alatt nem került pont a dologra, de este fél 10-kor hívott a Kata, hogy mi lenne, ha  most hétvégén mennénk... És így lett...Reggel anya szállást foglalt, bepakoltunk és elindultunk Mátraszentimrére...

Korábban érkeztünk, mint ahogy szobánkat el tudtuk volna foglalni, ezért Mátraszentistvánra indultunk ahol a Pista bácsi és a Kiskatus síelni kezdtek, mi pedig szánkózni...

Készült mozgókép is, melyen látható, hogy meg kellett küzdenem a hóval. Nézzétek csak! :)

14 óra után elmentünk a  szállodába és elfoglaltuk a szobákat. Itt Annával vagyok látható:

 

 

A délutáni alvásomat az úszás követte. Kicsit régen voltam már vízben és egy kis idegenkedés után roppant jól éreztem magam.

 

 

Este vacsoráztunk, majd alvás következett volna, de valahogy nem jött álom a szemere. Legalább másfél órát forgolódtam mire sikerült álomba merülnöm.

Reggel anya simogatására ébredtem, indulnunk kellett reggelizni, amit séta és szánkózás követett, ahol csaltam egy kicsit :) mert apa nyakába "sétáltam".

 

 

 

 

Így aztán maradt erőm a wellness-hez is, ismét "uszi-uszi" volt a program.

Bár volt gyermek medence csúszdával, de én  folyton csak mély vízbe akartam lenni, uszi-uszi felkiáltásokkal. 

Nagyon elfáradtam...

Amikor elindultunk szinte mindjárt el is aludtam és csak az otthonunkhoz közel ébredtem fel. 

 

Tovább »

Címkék:

2011-01-17 12:45:41

Pakó! Pakó! Pakó!

 Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy egyedül nem pakol össze a nagyfiú... Csoda történhetett, mert tegnap este minden kérés nélkül elindult, "pakó, pakó, pakó" felkiáltásokkal és nekiállt elpakolni a játékait!  (pakó= pakol) Nagyon édes volt!

Ennek a nagy rendrakásnak a mozgatórugója az volt, hogy nagyon szeret Anna Peti Gergőt olvasni, és azt mindig este, játékpakolás után és fürdés előtt szoktunk. Egyszerűen imádja ezeket a könyveket! Mindig nagy izgalommal, átéléssel hallgatja a meséket. Talán nem is jó szó a hallgatja, mert a szája be nem áll, folyton mesél a képek alapján, vagy éppen leugrik az ágyról és már utánozza is a látottakat, hallottakat. Számára ez a nap fénypontja. Napözben is jön-megy "annapetigergő" felkiáltasokkal, én pedig csillapítgatom, hogy MAJD ESTE OLVASUNK. Átmenetileg elfogadja, aztán később ismét előáll, hogy "annapetigergő"... Amikor végre eljő az este és meghallja, hogy összepakolunk és olvasunk, akkor nagyon lelkesen segít, de egyedül, magától mégcsak tegnap este pakolt először, úgy, hogy el sem hangzott az "összepakolunk és olvasunk" vezényszó. :) 

Tovább »

Címkék:

2011-01-04 11:08:45

Rólam

 Amióta ki tudok mondani szavakat, be nem áll a szám... Addig is így volt, amíg csak 1 szót tudtam egyszerre kimondani, de mióta 2-3 szót is összekapcsolok, a családnak nincs nyugalma! :D

Mindent kommentálok, de ez még nem elég, a család minden egyes tagjától visszajelzést várok. Addig nyaggatom őket, amíg ezt el nem érem. Szóval locsogok-fecsegek, folyamatosan csacsogok. 

Szeretek duplóval építeni. Jól megy a torony és a gólya. :)  Imádom az autóversenyezést is, a legfontosabb játék számomra az autó. Hozott az Éviék Jézuskája szétszerelhető autókat, pillanatnyilag azok kedvencek. Jól gurulnak és  jó hangosan tudnak ütközni. :D Időnként kicsavarok belőle egy-két csavart, máskor meg visszacsavarom. :)

Megismerkedtem a színekkel, mindegyiket határozottan és jól felismerem. Beépült az életembe, mindent úgy nevezek meg, hogy mondom vele a színét is. Néhány hete már a számolás foglalkoztat. Megtanultam  őket és  mindent számolok. Egyelőre nem megy pontosan és tökéletesen, de dolgozok rajta. Folyamatosan mélyítem a tudásomat e téren is.

A napirendem nagy mértékben nem változott, de a szokásaim: igen. Már ki tudok jönni a kiságyból, így a reggeli ébredésem (8-9 óra) után a sárga párnámmal és sárga takarómmal átvonulok a szüleim ágyába. Van, hogy alszom még ott egy kicsit, de leginkább csak mesét nézek. 

A reggelim továbbra is kakaó, 11-12 óra körül jelzem, hogy éhes vagyok. Ezt a hami, konnya (konyha) husi, borsó, vagy hasonló szavakkal adom anya tudtára. Az asztalnál továbbra sem ülök sokáig, legfeljebb 2-3 falat erejéig. Egyszerűen annyi a tennivalóm, hogy nincs felesleges időm az  asztalnál ülni. Nem érek rá...

Ebéd fél 2 - 2 körül van, alvás pedig 2- fél 3 között. Ébredés 4-5 óra körül. 

Esti fürdés 10 óra fél 11 között, de már nem alszom el rögtön. Időnként beszélgetek, máskor autó versenyzek a kedvenc autóimmal. Az esti kakaót már nem az ágyban fogyasztom, hanem fürdés előtt, azért, hogy legyen értelme a fogmosásnak.

A vízből továbbra sem félek, nem idegenkedek a hajmosástól, sőt gyakran öntöm fejem magam  egy kancsó vízzel. Az esti fürdőszobás játékom a "zöldöntő" és a kancsó, ahol a zöld színű műanyag pancsimanós mericskével tele öntögetem a kancsót, majd a végén felemelem a tele kancsó vizet és a fejemre zúdítom. 

Egyedül nem pakolom össze a játékaimat, anya nagy szomorúságára, de amikor este játékpakolás van, akkor mindig segítek benne, mindennek tudom a helyét, és ügyesen, aktívan részt  veszek a rend rakásban. Ennek viszont nagyon örül. 

A pelus cserét nem szeretem, nem szólók, amikor cserélni kell, sőt elbujdosom, elszaladok a szüleim elől, amikor megneszelem, hogy ez a tervük. :) Amikor viszont anya WC-re ültet, akkor mindig van eredmény. Persze a szemem előtt lebeg a "kockacsoki" (kokkacsoki) amit kapok érte.

Korábban jó szívvel adtam oda a játékaimat, de az utóbbi hetekben elhatalmasodott rajtam az irigység. Néhány napja a Jázminék látogattak meg és én MINDENT, de kivétel nélkül MINDENT elvettem tőle. A szülők alig tudtak beszélgetni, mert folyton csak rendre kellett bennünket utasítani. Anya reméli, hogy átmeneti időszakról van szó...

Roppant akaratos vagyok és hangos, viszont órákig is képes vagyok mesét nézni, csöndben, halkan, ha az leköt.

Vidám, kiegyensúlyozott , lelkes kisfiú vagyok, aki önmagát "baba" megnevezéssel emlegeti. :)


 

Tovább »

Címkék:

2010-12-25 10:23:26

Karácsony

Ebben az évben már aktívan részt vettem a karácsonyfa díszítésében. Apa már délelőtt behozta a fát,. Anyával feltettünk 2-3 díszt rá, de csak azért, hogy megmutassa, hogyan kell díszíteni. A Tomi nem volt itthon és nélküle nem akartunk elkezdeni. 

Amíg anya az ünnepi étel készítésével foglalkozott én izgatottan rohangáltam a fenyő körül. Alig bírtam kivárni a Tomi érkezését, már majd be ... díszítettem. :)

Amikor végre hazaért nekiláttunk! Az egész család a díszeket pakolgatta a fára. Én az első mozdulattól az utolsóig kitartóan, aktívan részt vettem a folyamatban. Nagyon lelkesen segítettem.

Amikor elkészült és kiörömködtük magunkat, ott hagytuk... 

Amikor újra odaszaladtam, képzeljétek: ajándékok voltak alatta! Szépen becsomagolt dobozok...

Elkezdtem kibontani és nagyon-nagyon izgatott voltam. Amikor pedig megpillantottam a dobozon a kedvenc mesehőseimet, nagyon-nagyon boldog lettem! Ott volt Villám, Saly és a Doki is! Egy üzemanyagtöltő állomással együtt! HŰŰŰŰHAAAAAA... Ez egy szuper játék!

El is kezdtem vele játszani nyomban! Lázasan építettem rá a vázra a karosszériákat, és tologattam ide-oda az elkészült autókat. A töltőállomás létrejöttében  a Tomi is segített, így hamar összeállt a duplóvilág! :) Már el is felejtettem a játék hevében, hogy a fa alatt még van becsomagolt doboz, de anya figyelmeztetett rá. Ismét csomagolásba kezdtem... Egy szerszámos állvány találtam a másik dobozban, sok-sok szerszámmal! Ennek az összeépítéshez már valóban szükség volt a Bratyó segítségére! Ez egy komoly feladat volt, amihez én még egy kicsit kicsi vagyok! :)

Nagyon lelkes és izgatott voltam  egész este és amíg a család többi tagja bontogatott és csak játszottam és játszottam... Az ünnepi vacsora sem tudott az asztalhoz csábítani. :)

Tovább »

Címkék:

2010-11-28 20:00:56

A kisautók...

 ... a kedvenceim. Nagyon szívesen játszom velük, tologatom őket ide-oda, bárhol, bármikor. :) A szőnyegen, a kövön, az asztalon, a szekrényen, az ágyban, vagy a szüleim munkaasztalán. Éjjel velük alszom. Anya készített egy kisfilmet, nézzétek meg! 

Tovább »

Címkék:

2010-11-15 00:54:59

Én és az Apukám

 


 

Apához


Mikor leszek én is felnőtt?
Mond el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mond el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mond, korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

 

 

Tovább »

Címkék:

2010-11-13 21:47:58

Ismét moziban voltam

 Anyával beiktattunk egy kiruccanós napot, ahová magunkkal vittük a Lilit is. Shoppingoltunk, kisállatokat nézegettünk, sétálgattunk, bevásároltunk.

Beleültem Villámba is, ahol egy kicsit meg voltam szeppenve. 

Később moziztunk, megynéztük 3D-ben a Sammy kalandjait. Íme, én a szemüvegben:

Mozdulatlanul néztem végig a mesét, még KUKORICÁT ENNI SEM VOLT IDŐM. Pedig azt nagyon-nagyon szeretem. Gyakran összerezzentem, mert hol a halak akartak megtámadni, hol egy kígyó jött felém, hol a teknősök estek le... :) Nagyon tetszett és anya megígérte, hogy hamarosan ismét megnézünk egy 3 D-s filmet.

Tovább »

Címkék:

A blog rövid leírása

Zalán vagyok, de szüleim csak Zaminak szólitanak. 2008. október 31.-én, 11 óra 50 perckor születtem. Ez a blog az én kis mindennapjaimról, fejlődésemről szól.


Rólam

Súlyom: 

 Születéskor:  3900 gramm
 1 hónaposan:  5300 gramm 
 2 hónaposan:  5940 gramm 
 3 hónaposan:  7120 gramm 
 4 hónaposan:  8120 gramm 
 5 hónaposan:  8800 gramm 
 6 hónaposan:  9000 gramm 
 7 hónaposan:  9380 gramm 
 8 hónaposan:  9580 gramm
 9 hónaposan:  9800 gramm
10 hónaposan: 10040 gramm
11 hónaposan: 10440 gramm
1 évesen:     10740 gramm
13 hónaposan: 11140 gramm
14 hónaposan: 11400 gramm
15 hónaposan: 11760 gramm
16 hónaposan: 12100 gramm
17 hónaposan: 11960 gramm
18 hónaposan: 12660 gramm
20 hónaposan: 12940 gramm
21 hónaposan: 13060 gramm
23 hónaposan: 13440 gramm
2 évesen:     14160 gramm
2,5 évesen:   15250 gramm

Egyedül oldalra fordulok:           2009.02.07.
Egyedül hasra fordulok:             2009.03.31.
Hasról hátra fordulok:              2009.04.01
Hasonfekve kúszom:                  2009.04.15.
Négykézlábra állok:                 2009.04.23
Egyedül felülök:                    2009.05.08.
Mászom:                             2009.05.10.
Egyedül felállok:                   2009.05.19.
Kapaszkodva lépegetek a kiságyban:  2009.05.26.
Leborítom az első cserép virágot:   2009.06.03.
Kapaszkodás nélkül állok pár mp.-ig:2009.06.12.
Megtettem az első önálló lépést:    2009.07.15.
Kapaszkodás nélkül állok 1-2 percig:2009.07.30.
Megtettem a második önálló lépest:  2009.07.31.
3-4 lépést is megteszek önállóan:   2009.08.10.
7-8 lépést is megteszek önállóan:   2009.08.19.
Bátran járok:                 2009.08.26.
Bárányhimlős vagyok:                2011.02.15.
Pedált tudok tekerni:               2011.06.17.
Szobatiszta vagyok:                 2011.június
     

 
<


                   


                    


                    
Videóim




szólj hozzá: 18 hónapos



szólj hozzá: Zami segít a füvesítésben



szólj hozzá: Zalán és az első hó



szólj hozzá: Az udvaron









szólj hozzá: Zalán és a fű II.



szólj hozzá: Zalán 7 hónapos



szólj hozzá: Anyák napja 2009.



szólj hozzá: Zami megeszi anyát :)



szólj hozzá: Zalán az udvaron




szólj hozzá: Zami pancsimix




szólj hozzá:oldalra fordul




szólj hozzá:játszószőnyegen (ÚJ)






                    
Életem - korábban

										

                    
Kedvenc játékaim
Színes textilvirág   2-3 hónaposan 
Textil könyv         4-5 hónaposan
Töfi kutya           9-10 hónaposan

Blogom címkéi




http://rss.kisslzalan.blogter.hu/
http://rss.kisslzalan.blogter.hu/